Megyek a fényben és a nap süt rám.
Levetem a szárnyam, ami nem kell már.
Ha akarom, a hinta az égig száll,
mert valahol a szélben a szerelem jár.
Olyan távoli város a nagybetűs lét,
amíg megérkezünk, kicsit játszom még.
De ha eltévedünk, hát az sem kár.
Puha léptein csak a szerelem jár.
ELHISZEM, HOGY AZ ÉLET SZÉP,
HISZ EGY ÜVEGGOLYÓBÓL NÉZEK SZÉT.
OLYAN LÁGYAN ÖLEL, AHOGY A FELHŐ RÉG.
AMÍG IDEÉRSZ ÉRTEM, ÉN JÁTSZOM MÉG!
JÁTSZHATUNNK MÉG!
Ma is figyelem az arcokat, látlak tán,
hogyha kikönyökölök a szívem ablakán.
Így intek a téren át.
Egy hintába ültem, hogy jobban láss,
hogy játssz, hogy érezz rám!
ELHISZEM, HOGY AZ ÉLET SZÉP,
HISZ EGY ÜVEGGOLYÓBÓL NÉZEK SZÉT.
OLYAN LÁGYAN ÖLEL, AHOGY A FELHŐ RÉG.
AMÍG IDEÉRSZ ÉRTEM, ÉN JÁTSZOM MÉG!
CSAK JÁTSZUNK MÉG!