Szörnyű lehet tinédzsernek lenni,
mást se hallok tőlük énekelni,
folyton arról zengenek csak bús dalt,
sorsuk rajtuk mekkorákat rugdalt.

Arról zokog minden egyes ének,
csalja őket párjuk meg az élet,
hát ha ilyen jövendő vár engem,
mért kell nekem tinédzserré lennem?

Megéltem már öt és fél évet,
mit hozhat még nekem az élet?
Jönnek a bús tinédzser évek,
mikor már minden csak fáj, fáj, fáj.

Arról is szól sok tinédzser ének,
milyen rosszak hozzájuk a vének.
A tinédzsert az öregek nem értik,
folyton csak az önérzetét sértik.

Mindenféle rosszat fognak rája,
azt hiszik, hogy okosabbak nála,
hátha ilyen jövendő vár engem,
mért kell nékem tinédzserré lennem?

Megéltem már, öt és fél évet,
mit hozhat még nekem az élet?
Jönnek a bús tinédzser évek,
mikor már minden csak fáj, fáj, fáj.

Házibuli volt, mikor a házban
aznap én is ébren éjszakáztam.
Egész éjjel gondolkoztam róluk,
szegényeknek milyen rossz a dolguk.

Ordításuk felverte a házat,
olyan nagy volt szívükben a bánat.
Hátha ilyen jövendő vár engem,
mért kell nékem tinédzserré lennem?

Megéltem már öt és fél évet,
mit hozhat még nekem az élet?
Jönnek a bús tinédzser évek,
mikor már minden csak fáj, fáj, fáj,
mikor már minden csak fáj, fáj, fáj,
mikor már minden csak fáj, fáj, fáj.