Az én uram oly részeges,mind egy szálig elkocsmázza amit keres.
Ha befekszik az árokba,olyan mintha kicsontozták volna.
Borvirágok tulipánja,kadarkától oly mosolygós a járása.
Pincebogár lett belőle,kilötyög a kocsisbor belőle.
Mondtam,mondtam,hogy ne igyál,
Mert a szemed,mert a szemed keresztbe áll.
Keresztbe áll a lábad is,keresztfára jutol te magad is.
Már megmondtam százezerszer
Hogy egy ilyen savanyúság nekem nem kell.
Kinek mindig lóg az orra.Bazsjog mint Mózes a savóban.
/:Az én uram mindig oly jó képű,ha a torkát mos savanyú nedű.
Nem gondol az soha semmi másra,csak a szilvapálinkára.:/
Ha nincs pálinka jó neki a bor is.Megteszi a kőbányai sör is.
Oly jó kedve kerekedik tőle,mindjár lefekszik a földre.
Ott azután hosszan tanakodik,a kutyákkal összemarakodik.
Mér onnan is csak azt kiabálja,nincs-e földön különb nála.