Azt mondják, ifjúság! Te vagy a jövő, tied a világ,
De miféle jövő ez, miféle igéret, hol perifériára szorít az élet?
Peregnek az évek, csak élünk és meghalunk
Egyforma minden nappalunk, minden éjszakánk,
És nincs holnapunk!
Lehetsz szegény egy falat kenyérrel. Vagy dúsgazdag bármennyi pénzzel
Akkor is csak fogynak az évek és börtönbe zárva sikít a lélek,
Hogy kell valami más, valami hiányzik, valami hibádzik
így nem teljes a világ, hol van az igazi boldogság?!