Lépkedünk létünk sikátorán
Démonoknak birtokán
Mi vesz körül? közöny csak és megszokás,
Nagy csalás és semmi más!
Fáraszt és én nem akarok így sohatöbbé élni már!
Fáraszt ás én nem is tudnék így sohasem szeretni már!
Te kellesz és senki más!
Idő kell hogy legyek, bölcs, jobb, más
Túl nehéz bonyolult életünk
Játszunk bár nem nyerhetünk
Hazug világ hát mit is remélsz?!
Ha mindennap arcot cserélsz
Fáraszt és én nem akarok így sohatöbbé élni már!
Fáraszt és én nem is tudnék így sohasem szeretni már
Te kellesz és senki más!
Ez lesz a kezdet, e vallomás
És szemeidben látom és elhiszem neked!
A vég nekünk csak kezdet
Más időben más helyen
Aida és Radames:
Szállj hát vágy! Repíts jövőnkbe át!
Nincs több lánc, mi földre ránt
Ki van veled és ki ellened?
Nem tudom, nem érdekel!
Radames:
Fáraszt és én nem akarok így sohatöbbé élni már!
Aida:
Fáraszt és én nem is tudok így sohasem szeretni már
A tegnap ránk már nem talál
Tünjünk el a mából, a holnap vár...