Reff:(2x)
Könnybe lábadt szemmel az egész lakosság,
Ez nem egy francia dráma hanem a magyar valóság,
A placcon folyik mindennap a gyilkosság,
A megtört lelkeket a mélybe tapossák!


I.:
Budapesti képek, megtört lelkek,
gyilkos emberek,kiket az utca szült,
aki ha kell szó nélkül üt.
De mit vársz tőle hisz ezt tanulta,
a megélhetését másoktól lopja.
A gyerekek kezében a kés vagy a pisztoly,
egy belső hang azt mondja gyilkolj !
Megpróbálhatsz kitörni de úgy se tudsz,
életed során fölöslegesen futsz.
A prolik táborát gazdagítod,
a sorstársadat fosztogatod,
pedig nem ö tehet róla hogy ennyi itt a burzsuj,
a gazdag csak nevet hisz nem ö jár porul.
Ha belepusztulsz akkor se jutsz feljebb,
a Dunába csobban megfáradt tested,
a fellegekbe száll megtört lelked.


Reff:(2x)
Könnybe lábadt szemmel az egész lakosság,
Ez nem egy francia dráma hanem a magyar valóság,
A placcon folyik mindennap a gyilkosság,
A megtört lelkeket a mélybe tapossák!


II.:
A te fájdalmadat nem érti meg senki,
ebbe a világba nem jut neked semmi.
Pedig dolgozol és hajtasz,
a korházba a kezedbe 2 gyermeket tartasz.
Érzed hogy közeleg az utolsó rész,
legjobban mint mindenki a haláltól félsz,
Az idegeid nem bírják a mindennapos terhet,
a temetőbe pihen már a tested.
Mögötted marad két éhező száj,
a feleségednek így dolgozni muszáj.
Mindent elvállal amiért pénzt kap,
a nagyobb fizetésért főnököt szop.
A két kölyök cseperedik,a tereken verekedik,
végül bandába keveredik,bűnözővé nevelkedik.
Az anya az összeomlás szélén,
szeretett fiai egy cella mélyén..


Reff:(2x)
Könnybe lábadt szemmel az egész lakosság,
Ez nem egy francia dráma hanem a magyar valóság,
A placcon folyik mindennap a gyilkosság,
A megtört lelkeket a mélybe tapossák!