A Múlt mesél
Karády Katalin
Sok átvirrasztott éjszakán;
Hiába sírok Érted ám.
Hiába hánykolódom ágyamon,
Te nem vagy itt,
Te sehol se vagy.
A lámpámat eloltom én
Sötétben álmom kezdeném.
Úgy megjelensz,
Mint élő fénysugár, vakítsz,
Pedig Te sehol se vagy.
Lidérces álom
Tőled nyugtom nem találom.
Elviselni nem tudom,
Ha jössz, mint glóriás kísértet.
Mikor felgyújtom mind a fényt,
sötétlő árnyékot kísért.
Nem értem;
Miért nem hagysz magamra már?
Hisz nem vagy itt,
Te sehol se vagy.
A múlt mesél,
S száz éjszakáról álmodok.
A múlt mesél,
S úgy érzem elkárhozok.
Sok édes, bolondos,
Kis szerelmem kísért.
De akkor azt hittem,
Hogy el nem hagynám semmiért.
A múlt mesél,
És visszatér száz vallomás.
Mind egyforma,
De célja más és más.
De ismerlek már,
S kár azóta minden szó.
Mert csak TE vagy
És érted élni jó!
De ismerlek már,
S kár azóta minden szó.
Mert csak TE vagy
És érted élni jó!
Hiába sírok Érted ám.
Hiába hánykolódom ágyamon,
Te nem vagy itt,
Te sehol se vagy.
A lámpámat eloltom én
Sötétben álmom kezdeném.
Úgy megjelensz,
Mint élő fénysugár, vakítsz,
Pedig Te sehol se vagy.
Lidérces álom
Tőled nyugtom nem találom.
Elviselni nem tudom,
Ha jössz, mint glóriás kísértet.
Mikor felgyújtom mind a fényt,
sötétlő árnyékot kísért.
Nem értem;
Miért nem hagysz magamra már?
Hisz nem vagy itt,
Te sehol se vagy.
A múlt mesél,
S száz éjszakáról álmodok.
A múlt mesél,
S úgy érzem elkárhozok.
Sok édes, bolondos,
Kis szerelmem kísért.
De akkor azt hittem,
Hogy el nem hagynám semmiért.
A múlt mesél,
És visszatér száz vallomás.
Mind egyforma,
De célja más és más.
De ismerlek már,
S kár azóta minden szó.
Mert csak TE vagy
És érted élni jó!
De ismerlek már,
S kár azóta minden szó.
Mert csak TE vagy
És érted élni jó!
kapcsolódó videók
