Felszállt az égbe, egy fehér bohóc.
Elfáradt a szíve, elapadt a szó.
A porond közepéről mindent tisztán látott.
Kicsiny gyerekek hoznak sírjára virágot.
Felszállt az égbe, se élni, se halni nem hagyták.
A hős szerepét mindig, másoknak adták.
De ne hulljon mégse könnycsepp, koccintsunk pohár borral
Maradjon így vidáman, örök álmainkban.
Mert a lelkét, soha nem vehették el!
Valahol a végtelenben kigyúlnak a fények.
Szétnyílik a függöny, tapsol égi közönsége.
Angyal szárnyán szállt. Magával vitt minden vádat!
De az Úr elé ismét, színészként állhat.