Úgy sÃr a szél, a házad elÅ‘tt állok én,
Mellettem áll a kijátszott, bús remény.
Úgy sÃr a szél, ó folyton csak rád gondolok,
Az arcod feldereng, mint felhők közt a csillagok.
Egyedül te segÃthetsz nékem,
Mondd, hogy számÃthatok rád.
Hisz nem a lehetetlent kérem,
Csak ezt az éjszakát.
Hol jársz? Kit csodál a két szemed?
Tán valakit vársz, ki nálam is jobban szeret?
Minden fáj, már vitatkozni sem tudok,
Senki sem vár, az egész világ elhagyott.
Egyedül te segÃthetsz nékem,
Mondd, hogy számÃthatok rád.
Hisz nem a lehetetlent kérem,
Csak ezt az éjszakát.
Egyedül te segÃthetsz nékem,
Mondd, hogy számÃthatok rád.
Hisz nem a lehetetlent kérem,
Csak ezt az éjszakát.
Csak te segÃthetsz nékem,
Mondd, hogy számÃthatok rád.
Hisz nem a lehetetlent kérem,
Csak ezt az éjszakát.
Hisz nem a lehetetlent kérem,
Csak ezt az éjszakát.