Az esőcseppek,kopognak az ereszen.
Támadnak az angyalok,a keresztet nem eresztem.
A hiányod,szét szaggatja a szívem.
Szét marcangol az idő,nélküled már nincsen.
Remény a földön,boldogság csak a zöldön.
A hazánk a börtön,pisztolyom töltöm.
Tüzet nyitok,kap egy tárat a divat.
Cuki a pólód,rózsaszínbe arivagy.
De amit Gabi ad,nem köszöni meg senki.
Senki,aki trendy.
Sokan mondják,Nárdi egy szakadt tróger.
De bennem a tehetség,meg mondja egy kóter.
Odatesz az alap,a szöveg csak ráadás.
A közel jövőben,blokkolva minden támadás.
Minden áradás,egy könycsepp az arcomon.
És minden emlékem,a koponyámba karcolom.
A múlt mögöttem,a jövő meg a vesztőben.
Mert törékenyebb vagyok,mint egy bokor vesszője.
A szakma kezdője,de a legkitartóbbja.
Énvagyok az,mellettem kitart trója.
Tiszteletét rója ha meg jelenik a pofám.
Begyújtom a hiphop-ot,mint a szikra a propánt.
Rejtély vagyok,rejtély a szövegben.
Én egy emberként állok,a téren a tömegben.


Veszélyes az út,de annál rövidebb
Itt az erdőben,a vadászt,a róka lövi meg.
A fájdalom öli meg,a hétköznapi embert.
Csak az marad életben,aki szeretni nem mert.

Veszélyes az út,de annál rövidebb
Itt az erdőben,a vadászt,a róka lövi meg.
A fájdalom öli meg,a hétköznapi embert.
Csak az marad életben,aki szeretni nem mert.

Néma a szenvedés,csendes a lefekvés.
A sötétség mögül,nem halatszik csak üvöltés.
Összekulcsot kézzel,várom az ítéletet.
Felnézek az égre,de nem kapok kíméletet!
Át szűrődik a zaj,át szűrődik a fény.
El pusztul egy faj,és elpusztul egy lény.
Ez a tény,nincsen többé kényelem.
A mérget lenyelem az élettől igényelem
Hogy temessen oda,ahol megláttam a napot.
Azóta is sokan átkozzák azt a napot.
Nem osztottak lapot,nem kérdezett senkisem.
Nem kérdezett senkisem.
A lustaság,csak fél egészség.
Jó nyomon indulok,de fel adom a felénél.
Kitisztul az idő,megtisztul a lelkem.
A kezemben fém pillangó,nem színes lepke.
Sok dolgot lenyeltem,bólintottam mindenre
Ha a kisujjam nyújtottam,vittek mindent hitelre.
Nem hagytak semmit,kiapadtak ereim.
Nem maradt vér az eremben,nem voltak pót terveim.
Csak a terheim,de nem hárítom át másra.
Kiállok a világ ellen,akár a bástya.
Az egész életem,olyan mint egy sakktábla
Csak sokkal több a paraszt,és nincs a királynak vára.

Veszélyes az út,de annál rövidebb
Itt az erdőben,a vadászt,a róka lövi meg.
A fájdalom öli meg,a hétköznapi embert.
Csak az marad életben,aki szeretni nem mert.

Veszélyes az út,de annál rövidebb
Itt az erdőben,a vadászt,a róka lövi meg.
A fájdalom öli meg,a hétköznapi embert.
Csak az marad életben,aki szeretni nem mert.