Leült a harmat a hajnali rétre,
madarak suhannak messze délre.
Csak én maradok és a földszagú élet,
Többé sohasem kereslek téged.
Te folyóba tértél, én itt maradtam,
szerelmet ígértél, könnyeket kaptam.
Így vetett véget a hullám a násznak,
az voltál nekem, mint eső a kalásznak.
A réten túl már vár egy másik ország,
a réten túl már vár egy új világ.
A réten túl már vár egy másik élet,
a léten túl majd végre rám találsz.
Eső, eső, gyere mosd le a könnyem,
bolyong a mának a hajnali ködben.
Folyó, patak siet tengerbe érni,
de szívem nem tud már hazatérni.
Süllyed a vízben a könnyű fátyol,
utánadmennék én, lehetsz te bárhol.
Hiába ijeszt a csendje a mélynek,
magamba zártalak örökre téged.
A réten túl már vár egy másik ország,
a réten túl már vár egy új világ.
A réten túl már vár egy másik élet,
a léten túl majd végre rám találsz.