Futóbetyár, kínnal éhes,
éje nincsen, napja véges,
üldözi kard, fegyver, törvény,
földönfutó szülőföldjén.
Ácsolják tán már a bitót,
Kerítenek hóhért, bírót,
szorítanak helyet rajta
pusztuljon a veszett fajta.
Futóbetyár, szellő étke,
varjúkárogás zenéje,
ám, ha tárogató csendül,
kupát markol, táncra perdül.
Vigalmában is vár egyre,
szebb sorára, jobb életre,
lesz-e otthon, itt vagy bárhol,
akad-e tűzhely, bor, mámor
Eb, ki búsul, míg van jó bor,
kerül kenyér, jut a jóból,
asszony tüze melegít át,
bírja kéz a görbe szablyát.
Ácsolják tán már a bitót,
Kerítenek hóhért, bírót,
szorítanak helyet rajta
pusztuljon a veszett fajta.
Most jöttem én a gubaci messzi pusztáról
leesett a vas a lovam lábáról
míg a kovács vasalja kispej lovamat
addig rózsám, kimulatom magamat
Nyisd ki, babám az ajtódat szaporán
hadd gyüjjön be kilenc zsandár hozzám
hadd lássuk meg, ki a legény, sej-haj, ideki
zsandárvérrel pingálom a csárdát ki.