Tönkretették hátralevő kevés életem,
likvidálva lett a jól kipróbált kényelem.
Megjelent a szellemlény, és folyton kódorog,
Sátánfajzat ő, sőt - noch dazu - egy rút Moloch.
(Mer') Nem bírom a lakájom,
sírok már ha látom,
ő miatta zabálom
frakkban a parajt.
Rámegy még az agyamra,
ráugrom szavamra,
kétszer meg lesz harapva - hamhamm -,
nézhet akkor majd!
Végzek vele, fölaprítom a testét nevetve (hahaha).
Kint a kertben elásom,
szörnyű tett, belátom,
nyugalmas lesz lakásom,
mert el lesz temetve.
Megrémít és megnémít ő ahányszor belép,
hipnózisra használja a guvadt két szemét.
Addig kínoz, addig jár a nyakamra e rém,
amíg meg nem fojtom őt a nyaka közepén.
(Mer') Nem bírok a lakájjal,
rásújtok lapáttal,
ásóval vagy kapával,
(he',de) meggyomlálom én.
Megmérgezem, kivégzem,
én őt már kinéztem,
legjobb lesz az egészben,
hogy elhull majd a rém.
Tűzbe lököm, szép lassan ropogósra pörkölöm,
meggyilkolom serényen,
ha belép elébem,
(ha',da) kanalam, villám, a késem
szívébe döföm, hejj, szívébe döföm, hejj, szívébe döföm.