Már régóta elmentél,
Már rég egyedül hagytál,
Nem kérdezted meg,
Hogy mennyire fáj,
Csak magaddal törődtél,
Nem gondolkoztál,
Megtetted, nem érdekelt,
És még ez is az én hibám,
Már nem tudom, mi jön,
Már nem tudom mit várjak,
Egy utolsó levele vagyok,
Ennek a gyöngéd fának,
Erősen fogom még,
Hogy el ne veszítsem,
De úgy érzem, hogy késő,
Még egyszer tekintem,
Refr.:
Zavaros napok várnak rám,
Már sokat átéltem,
Kellene még valaki,
Akivel így érzek,
Hogy ne egyedül legyek,
Hogy ne egyedül várjak,
Nem tudom, mit tegyek,
Hogy újra rá találjak,
A víz alatt lélegzem,
A tűz fölött égek el,
Elhervadó rózsák,
Testemet szegik fel,
Az egész világon,
Csak egy kiút lehet,
Hogyha láthatlak,
És megfogod kezem,
Egy újabb pillanat jön,
Ami ismeretlenebb,
Mint az előző részek,
Felejthetetlenek,
Részben élek még,
De félig holt vagyok,
Eljön lassan a perc,
Mikor megfagyok.