Antony:
Láttam a világ Ezer csodáját
Messzi északot És a déli féltekét
Neked nincs párod, London!

Sweeney:
Neked nincs párod, London.

Antony:
Mr. Todd?

Sweeney:
Ifjú vagy Bú és bűn nem kísért
Fog majd még

Van a Földön egy mély, bűzös lyuk
És az alján millió rút patkány fut
Az erkölcs ott szóhoz sem jut
És e lyuk neve, tudd meg: London.

Míg a féreg-tömeg a sárban túr
A kosz tetején ül néhány úr
Minden szépbe és jóba gyilkot szúr.

A sok csodát megnéztem én is
És bár ezer meg ezer
Fertő van a Föld tekén
Egy sem oly rút, mint London.
Antony:
Jól van, Mr. Todd?

Sweeney:
A bocsánatodat kérem. Nehéz lett a lelkem. Ezekben a hajdan ismerős utcákban árnyak ólálkodnak… mindenfelé.

Antony:
Árnyak?

Sweeney:
Lidércek.

Élt itt egy férfi és egy nő
Szépséges, égi lény…
A férfi borbély volt, a nő
Férjét a mennybe emelő…
Szépséges, égi lény… A nő erényes volt
S a borbély… naiv…

Kívánta más is ezt a hű
Szépséges, égi lényt…
Egy bíró, rabló keselyű
Rút terve igen egyszerű
A törvény szavára lesújt
A borbély fegyencsorra jut
S a bíró vár
Remél, hogy könnyű préda már
Az égi lény!

Antony:
Na, és a hölgyemény? Megadta magát?

Sweeney:
Nincs már, ki emlékezne még
Mindenki elfeledte rég

Köszönök mindent, Anthony. Ha nem pillantasz meg, ma is a tengeren hánykódnék.

Antony:
Találkozunk még?

Sweeney:
Megtalálsz, ha akarsz. A Fleet Street-en, talán.

Antony:
Addig is, ég Önnel.

Sweeney:
Van a Földön egy mély, bűzös lyuk
Oda hordják a népek minden mocskuk
És az alján millió rút patkány fut…