Mikor még gyermekszívvel szerettünk.
Édesanyánkra boldogan nevettünk.
De mára helyettünk az égiek döntenek.
De most a gyermekszívek egy perc szabadságot töltenek.
Mert valahol a büszkeség alatt mélyen élnek.
Csak a felszínre merészkedni félnek.
Hisz míg anno tiszta lélekkel néztük anya szemét.
Addig mára hibákkal taszítjuk óvó kezét.
S nem hogy szeretni félünk de, már nem is akarunk.
Mert megannyi könnyes titkot őrizz a paplanunk.


Refr:

Elmúlt pedig oly szép percek voltak,
Mit velem együtt visszasírnak a holtak.
Az első ölelés az első csók,
Az első szerelem az első bók!
De mindez mára már csak volt de valahol mélyen belül élnek az emlékek.
A fényképek mit, ha felkelek, átlépek.
Mint ahogy teszitek, tesszük mi együtt.
Mi még tegnap melegítette szívünk mára meghűlt.
És az önzetlen gyermekszívű szerelem eltűnt!

Refr:

Mára már csak fájdalmat tükrözz a szavunk.
Ébredünk egy kérdés drága uram, hol vagyunk.
Hát ez volna a minden a semmi, a semmi a minden.
Hisz soha sehol nagyobb szerelem, mint a gyermekszívben.
Kerestem támaszt hittben, de meglelé a bölcsőnkben a választ.
E dall végére egy gyémánt csepp mi fénytáraszt.
Utat mutat sötétből a fénybe, hol ott a minden.
A legőszintébb szeretet a kicsi szívben.


Refr:

Gyermek szív mi téged a múltba visszahív
Hogy ölelj és szeress
Hogy újra boldog lehess