Mit ér a felkelő nap ha nélküled kell néznem,
Mit ér a holnap ha nélküled kell élnem,
Mit sem ér!a szép múlt ha gyászos a jelen,
S a régi boldog arcon ezer könny van jelen!


Saját ellenségünk volt minden egymásért hullajtott könnycsepp,
Amitől másiknak hiánya még inkább nem volt könnyebb,
A halálos szerelmünk mi valóban halálra ítélt minket,
S most meg magunkra hagyott úgy hogy jól összetörte a szívet,
Azt mire egykoron fejed hajtottad,
Mikor szerelmed nekem bevallottad!

Bevallom titkon féltem ettől a naptól,hogy mi lesz ha már nem leszel velem.
Mert én mindig is tudtam hogy mit veszítek ha te már nem fogod kezem,
S nem lesz kinek szemében lássam szemem,
S nem lesz ki fülembe súgja a nevem,
Fülembe súgja hogy mindennél jobban szeret,
És hogy az élettől ennyi elég neki h velem lehet.

Ref.:

Szavakba nem önthető mit irántad érzek
Csak rád tudok gondolni mikor közös képeinkre nézek
Még érzem az illatod,érzem az ölelésed
Hallom hangodat,hallom nevetésed
Örökre szívembe égett mondat: örökké szeretni foglak
Lesütöm szemem de az új nappalok új bánatot hoznak
Bár mondják h az idő enyhít,gyógyítja a sebet
De mit ér hogy ha nincs itt velem aki szeret
Mit ér ha gyászos a jelen
Mit ér ha a régi boldog arcomon 1000 könny van jelen
Mit ér a szó,a mondat nélküled kincsem
Ha hazugság lett mindaz amiben melletted hittem…

Ref.,:

Haragszom rátok angyalok
Mert már nincsenek itt azok a nappalok
Mikor kedvesem mondata fülemben andalog
De örökre szívemben leszel míg meghalok
S a felhőkön ülve is majd csak rád gondolok
A percre mikor veled kincsem ott vagyok
Érted élek hisz te vagy a legfontosabb a legdrágább kincs
A tükörben magamat nézve,jöttem rá h már nincs
Minden reményt elvesztve nézek most a képeidre
Könnyes szemmel emlékszem vissza az együtt eltöltött perceinkre
Újra élem a napot mikor a busszal hozzád utazom
Belehalok h már nem mehetek veled nem kísérhetlek utadon.