Márai Sándor - A gyertyák csonkig égnek:
Az ember lassan öregszik meg:
Először az élethez
és az emberekhez való kedve öregszik.
Tudod, lassan minden olyan valóságos lesz,
Mindennek megismered értelmét,
Minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik.

Ez is öregség mikor már tudod:
Hogy a pohár semmi más,
Csak pohár.



Mc Die:
Félelemben éltem le fél életem
Változni már nemtudok lehetetlen
Kitíphetem a szivem, de erősebb az érzelem
Kérdezem miért születik az értelem,

Ha nem érthetem meg, hogy miért van ez így,
Hogy ezrek gyászolnak és díszítenek sírt
Gyűlöletet szítanak kik szeretni nem tudnak
Jóból is csak rossz emlékek törnek elő

Benned, bennünk változnak az idők
Múlnak el remények emberi érzések, életek,
Vallásban való hitek
várakozásban megőrült emberek ... igaz

Szárnyal a madár míg van ki látja
És a túlvilágon nem ér sokat akinek van diplomája ... bár
Sok ember ezt így látja jobb ember is lehetnék, ha igazán mernék,
De cselekedni a jelenbe?

Inkább nem kockáztatnék,
De akikben bízok értük mindent feladnék
Sorsomnak felét kezem tűzbe tenném
Csak a remény ad erőt nélküle mit sem érnék

Utolsó perceimben is egy percet kérnék
Istentől adjon erőt abból a kevésből ami maradt,
Mert ha új világ köszönt ránk
Ne mondjuk, hogy a harag ami maradt

Ne mondjuk, hogy a gyűlölet vette át a hatalmat
Remény él, de halványodik
És ha nem cselekszünk egy sem marad.
Ha nem cselekszünk egy sem marad!



refrén:
Van remény ami visszatart,
Ha a sötétség újra elragad
Életbentart erőt ad,
Hogy eltöröljed gondjaidat
Szürke képek ködös múlt
Csillagok útján megindul


Big Zojc:
Még szólnak és üzennek ők
Mély szellemhangokon
A tested is emlékszik mint távoli rokon,
De változik az élet

Múlik az idő
Emlékeid vesznek
Jövőd álmaid
Mélyberekedtek

Éheznek emberek
Naponta többen életet vesztenek
Emberek pusztitanak mérgeznek közben
Nem értik

Mi dolguk az életben,
Hogy miért születtek?
Pedig igazából
Nagyon szerencsések hiszen ártatlan

Anyátlan gyerekek az intenzíven fekszenek
Akiknek álmuk, hogy élhessenek
Nem válhat valóra, mert pénzéhes a világ
És az összetartás hiányzik

A kölcsönös bizalom
Ami még csak nem is szikrázik
Éhezik a föld, de nem nőhet több virág
A világ romlott mi rajta élünk

Nincs sok idő hátra
Tudatában magunkat
Megemésszük hamis hiteket terjesztenek, de engem ezzel
Nem tévesztenek meg

Hamis imát kígyó szájából veri vissza a hangot
A templom faláról öregségre átkot
Fiatalságra pedofil papoknak szabad kijáratot,
Mert menekülnek igen ők félnek

Tudják a pokolban megfertőzik a lélek
Rájön lassan az egész világ
Mi is az az itélet
Akkor aztán reményért ne dobjál el
Még egy életet


refrén:
Van remény ami visszatart,
Ha a sötétség újra elragad
Életbentart erőt ad,
Hogy eltöröljed gondjaidat
Szürke képek ködös múlt
Csillagok útján megindul


Wenom:
Ember - ember ellen testet golyó szakít
Háborút kezdeni szakad már a negatív
Várni a holnapot, de a tegnap sem tisztít még
Világgá mennék, de nincs sok remény - ja

Vigyáznom kell, mert vadászok lesnek
Minden zugból engem célpontba tesznek
Keresztet vetek, majd elindulok persze akárhova
Lépek sárba taposok, mert sárban születtek

Sarat is esznek és már hirdeti a tv, hogy
Töltsem a kalibert reménynek már nincsen helye
Inkább fogj egy dárdát és célozz a szivemre
Jah csak a szívemre... - a


refrén:
Van remény ami visszatart,
Ha a sötétség újra elragad
Életbentart erőt ad,
Hogy eltöröljed gondjaidat
Szürke képek ködös múlt
Csillagok útján megindul