Sajnálom, ha néha sírnod kellett miattam,
És nincs olyan nap, hogy ne érezném magam,
- Egy picit csalónak,
Nem úgy szeretlek, ahogy megérdemelnéd,
Hisz bennünk lázad minden,
Minden, ami szép.
De néha úgy érzem,
Az életünk álom, mégis semmiség.
Talán túl gyönyörû és illanó
És elszáll, mint a buborék
Tudom és érzem- Te túl szép vagy ahhoz,
Hogy ilyen kedves legyél.
Igen túl gyönyörû és illanó,
És csak játszik Velem a képzelet,
De mint leulló csepp esõt, ez a
"Sivatag- Szerelem", úgy érzem eltemet!
Mondd, hogy mindig Velem maradsz majd,
S ami rossz volt, végleg elfújta a szél!
Tudod, néha nagyon nehéz,
Hisz az örök vesztes még mindig fél,
Hát ne szólj semmit, Én álmodom-
Felázott sivatag könnye az arcomon.
Néha úgy érzem,
Az életünk álom, mégis semmiség-
(Túl hamar véget ér!)