Mondj szívem dalt, és magasztald
Máriának szent Nevét,
Őt dicsérjed, és megüljed
Buzgalommal ünnepét;
Kell csodálnod, hogyha látod,
Mily magasra tétetett;
Mert szülőnek s tiszta szűznek
Csak magát nevezheted.
Hídd segédül, hogy bűnöktül
Tisztogassa lelkedet;
Nem tetéznek annyi vétkek,
Őt ha buzgón tiszteled:
Higgyed, érte szent szülötte
Minket újra befogad,
Bánkódóknak, jobbulóknak
Bő kegyelmet osztogat.
Zengj szívem dalt, és magasztald
A világ nagyasszonyát;
Mert legyőzte ő szülötte
A pokolnak zsarnokát;
Üdvözítő anyja lett Ő,
Kiben éltünk újula.
Véghetetlen jókat Isten
Nyújt nekünk őáltala.
Téged illet a dicséret,
Csillag a vésztengeren!
Kellemedhez mérve elvesz
A több fényár az egen;
Bámulunk! mert általad nyert
Földi pályánk égi fényt,
Bűnhomályban, sok viszályban
Te derítsz ránk jó reményt.
Érdemed nagy, mert Anyánk vagy,
Aki ránk szórsz bő kegyet;
És nekünk, mint szent hitünk int,
Megnyitád a zárt eget:
A hibáknak elhagyatnak
Általad tévútjai:
Felbomolnak, szétoszolnak
A bűn undok átkai.
Szent Fiad kérd a malasztért,
Öntené szívünkbe azt,
S újra benne ne növesztne
A gonosznak magva gazt;
Szűz! Te védjed és segéljed
Hű keresztény nyájadat,
Hogy gyönyörrel, léleküdvvel
Járja áldott útadat.