Egy életet kapott, mint mindenki más,
Meglátta a napvilágot egy hajnalon,
Szíve már toporzékolt, ölni vágyott már,
Soha nem tudta, hogy hol a határ.
A gyilkos is ember,
Lelkét kínja töri át,
Ez a halálos fegyver,
Kíséri egy életen át.
A gyilkos is ember,
Nem ilyen sorsot kért,
Felvállalni muszáj,
De nem tudja miért.
Érzésekkel él, s talán ő sem érti mér,
Vér tapad kezéhez,
Ha a fény aludni tér,
Egy kitaszított szerencsétlen, de él.
A gyilkos is ember,
Nincs más út az élethez,
Csak a szerencsén múlik,
Hogy majd milyen ember lesz.
A gyilkos is ember,
Csak rosszul éli meg,
A pillanatot,
Mit az ég adott.