Megtalált az érzés,
Mi kitölti szívemet
Vigaszt nyújt a bajban
És hideg földbe temet
Örökös lázban égtem,
Hogy egyszer megtalálom őt
De tévedtem, s most itt fekszem
A temető-kapu előtt
Nem hallgattam a szóra
Csak az érzés volt a fő
Mert mit érek, ha nem érzek,
Lehet tovább élnék...
Nem hagyom, hogy te is
Átéld az érzést, mitől ölni tudnék!!!
Feledni kellene végre
Talpra állva továbblépnem
De fémszívem felére nevét
Örökre bevéste
Négy fal közé zárva
Az idő láncra vert
Egy kihűlt, üres test vagyok
Az érzéstelen ember
Nem hallgattam a szóra
Csak az érzés volt a fő
Mert mit érek, ha nem érzek,
Lehet tovább élnék...
Nem hagyom, hogy te is
Átéld az érzést, mitől ölni tudnék!!!
Csak várni rád
éjszakákon át
nehéz!
Csak várni rád
éjszakákon át
nehéz!
Csak várni rád
éjszakákon át
nehéz!
Csak várni rád
éjszakákon át
nehéz!
Nem hallgattam a szóra
Csak az érzés volt a fő
Mert mit érek, ha nem érzek,
Lehet tovább élnék...
Nem hagyom, hogy te is
Átéld az érzést, mitől ölni tudnék!!!