Cifrán káromkodok most idebent éppen
Mindig ugyanazt mondom el csak másféleképpen
Az Isten is benne van és néhány állat
Meg az a világrengető, fene nagy bánat
A hullámok közül egyszer úgyis eljön
Egy tengeri nimfa vagy más néven sellő
Azt mondja nekem: fiam élj a mának!
A múltnak már úgyis mindegy, a jövő meg várhat
A királynak szeretni kell mind a népet
Ígérni valami fontosat, valami szépet
Kell neki mondani, hogy mindenki lássa
Nincs ilyen jó dolga senki másnak
Jönnek a kutyák szinte minden éjjel
A királynő kezéből esznek kenyeret vérrel
Nappal a kutyák emberré válnak
véres a szájuk, de nem kiabálnak