Te vagy nekem a ragyogó fény,Te vagy a virág a hatalmas rét,Te vagy a kegyetlen mérgezett csend,minden szavad számomra szent.Ölelsz mint hatalmas némaság,elindulok,még egyszer nézz ma rám, nincs más csak a kuszaság,mint egy folytonos ostoba furaság. Legyél az egyetlen hercegnőm,születés és egyben a temetőm.Zártabb negatív dallamok,világgal haladok,végzetben vallatok.Zárul egyben minden mi álnok,ezzel zárulnak hamis álmok,egyszer utoljára vérzem,vigaszként szemed ragyogását nézem.
Refr. x2
Sötétbe zár a kegyetlen alkony,fülembe mindig hangodat hallom,tovább lépek észrevétlen,szeretlek mindörökké én ezt érzem.Tudom ez mind csak egy sz-ó-ó, de ez mind bizonyíthat-ó-ó, mint ahogy hullámzik a tenger, úgy lennék boldog veled kedves.
Te vagy nekem a rózsakert, a kő,mit gyerek a tóba vet.
Nekem ez kell nekem te kellesz,minden órában,minden percben.Érezd amit én is,érezd,ahogy napsugara bénít, szavakat nem találok erre,hogy milyen megnyugvást jelentesz.Gyere velem kövess,kövesd az utam,veled élnék át mindent újra,minden szó mily,minden mi szólt,rég óta bennem élsz,ez volt.Most az van kellesz,de ha kell elbukok érted,világ elleni harcban,arccal földben, magányos,kudarccal öntve.
Refr. x2
Kérlek mutass meg mindent,mint régen (régen)
Mutasd meg,hogy kell boldogan élnem (élnem,élnem)
Veled és melletted mindörökké (mindörökké)
Ha nem, az se baj, így válik szívem újra törötté.
Refr. x4