Évek óta az ágyadban fekszik,
Napról napra nem értesz semmit
Tudod jól hogy ütött az óra
De végül mégis nem hozod szóba
Mert tudod, Ő az úr!
Az évek teltek, elmúlt az álom
Réges-régen túl van a vágyon
És nemsokára jön majd az ötlet:
Kitalálja, hogy legyen özvegy?
Meglátod Ő az úr!
Bármit teszel mindig az asszony az úr
A végén mindig úgyis az asszony az úr
Bármit teszel mindig az asszony az úr
A végén mindig úgyis az asszony az úr
Régen jobb volt, amíg lány volt
Míg véres kézzel nem bontott zászlót
Mint legkeményebb vámpírok réme
Áldozatul véredet véve
Belátod Ő az úr!
Valamikor régen még szép volt
Aztán végül tett rád egy béklyót
Nem enged már, gúzsba köt végleg
Ez van, látod elért a végzet
Már tudod Ő az úr!
Bármit teszel mindig az asszony az úr
A végén mindig úgyis az asszony az úr
Bármit teszel mindig az asszony az úr
A végén mindig úgyis az asszony az úr