Isten sem tudja ki volt az első magyar,az aki a bor hoz nyúlt
Történelmünk hajnalában akár milyen harc is dúlt
Kellett az erő a magyar népnek, hogy elinduljon a csatába
Vigadtunk is, hisz boldog percek köszöntöttek a hazánkra

Aztán kurva büszkék lettünk gyarapodott az országunk
Dőlt is a bor meg a pálinka jó alkalom, hogy mulassunk
Megállás nélkül folytattuk, s nézd meg mi lett a végére
A magyar embernek vér helyett már alkohol folyik az ereibe'

Hát néz körül itt mindenki, fogyaszt egyre nő már a szégyenlista
Magyarországon minden második állampolgár alkoholista
Megváltozott az életstílus, boldogságból a nyomorba
Már azért iszol, hogy felejtsél, hogy bele ne fulladj a gondokba

A magyar embernek lételemévé vált az alkohol
Akkor is iszik, ha jó a kedve vagy kibaszott szomorú
E vesztes nemzet kocsmába menekül folyton a gondoktól
Mert mentalitásunk jelképe a sör meg a bor meg az összes alkohol

Az évek során a helyzet változott egy nemzet a nyomorba távozott
Élőben nézheti fél Európa, hogy hullik a nemzetünk a porba
Mit régi nagyjaink felépítettek németek, oroszok tönkretettek
Aztán jött a rendszerváltás, de átok érkezett nem pedig áldás

Mostanra nemzetünk nyomorban hever országunk megtört embereket, nevel
Mind ma már, hogy szegfű vagy narancs totális adósság lesz majd a parancs
Átkozott földön a sárba fekve, értelmiségünk elkergetve
10 millióan a kocsmában iszunk, de boldogság helyett a búra koccintunk

Otthon, a házban, az iskolában
Ha droidnak érzed magadat a gyárban
Bárhol legyél minden magyar folyton-folyvást
Issza az alkoholt

Esküvőkor vagy éppen gyászban
Vagy gyereket szülnek a korházban
Bármilyen ünnep mégis mindig előkerül
Rögtön egy üveg bor

Tavasszal, ősszel, vagy ha nyár van
Az egész évnek minden szakában
Jó időtől függetlenül állandóan
Csak lecsúszik egy korty

Nagyszobában, kisszobában
Lehet éppen a födőkádban
Bárhol legyél az ember, ilyen és sosem fogja
Letenni az alkoholt