Most a rónák nyár tüzében ring a délibáb
Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ
Dombok ormain érik már a bor
Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor
Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó
Csöndes éjen halkan felsír a tárogató.

Ott ahol zúg az a négy folyó,
Ott ahol szenvedni jó,
Ott ahol kiömlött annyi drága vér,
Egy ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kűrt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
S Erdély szent bércére zúgva száll,
Vissza száll a magyar turulmadár.

Magyar földről Székelyföldre szállnak fellegek
Kigyúlnak a magyar tüzek, lobogó szemek,
Még az égen is Hadak Útja jár
S a legendák hős vezére paripára száll.
Szebb lesz a nyár, szebb az ősz is, szebben hull a hó,
Kolozsváron piros, fehér, zöld a lobogó.

Ott ahol zúg az a négy folyó,
Ott ahol szenvedni jó,
Oly csodás tündéri tó felett kacag,
S nézi benne tűzarcát a nap.
Hol regék születnek száll a dal,
Búg a kűrt, az ős, szilaj,
S merre Erdély kéklő bérce áll,
Zúgva száll a magyar turulmadár.

Ott ahol zúg az a négy folyó,
Ott ahol szenvedni jó,
Ott ahol kiömlött annyi drága vér,
Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
Búg a kűrt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Vissza száll a magyar turulmadár.

Ott ahol zúg az a négy folyó,
Ott ahol szenvedni jó,
Ott ahol kiömlött annyi drága vér,
Egy ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kűrt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
S Erdély szent bércére zúgva száll,
Vissza száll a magyar turulmadár.