Szenved mert nem tud már mit tenni,
Szenved mert nem bír már feledni,
Nevetni próbál a tette erőltetett
Szóval senkin se segíthetett,
Így lett emberből, legenda
Még a szenvedés a létet leissza
Nincs út vissza csak, egyenesen megy
Eltűnik a múltba hisz mindene elveszett
Én egy létben jobban hol létemet láthatom
Csak az órákat számolom
Szokás szerint várhatok arra
Hogy sohasem jön el, oh én marha
Behunytam a szemem és megbíztam benned
Lehunytam és te ott hagytál engem
Egyedül nem tudtam mit tenni ég veled
Egyedül voltam, egyedül nélküled...
Mégis éreztem, mit más bűnnek tartott
Nem kérdeztem olyat mi téged is megbántott
Töredék a halálból míg az idő nem számol
Mindentől távol, félek magányomtól
S mégis vakok mutatták merre kéne mennem
Mikor kéne tennem mire a nép vágyik
Mitől a nép áll itt előttem felnőttem
Tudom mit kell tennem, döntöttem.

Kínospont...

Ezt most túl tisztán látom
Kérlek had legyen csak álom
Ez most túl sok nem bírom
Én ezt, végig nem járom
Szembenézni nem merek veled
Túl kegyetlen vagy, mint egy lány,
Aki egy életnyi boldogság után elhagy
Egy gyorsvonat az égből
Mi rajtad lassan áthalad
Kék ruhába öltözött gyűlölet
Kiált: add meg magad!
Mit meg tettél ne tagadd
Így is úgy is eltűnsz szépen
Ez a föld egy rázós játékgömb
Az élet kezében...

(Ref.)
Ezer év sem elég ahhoz hogy mindent helyrehozzunk
Ezer év múlva is ott leszünk ahonnan elindultunk
Egy hosszú sorban állunk,
Várunk az utolsó szóra
Csak a fegyver hangját halljuk,
Testünk porba hullva.
Ezer év sem elég ahhoz hogy mindent helyrehozzunk
Ezer év múlva is ott leszünk ahonnan elindultunk
Egy hosszú sorban állunk,
Várunk az utolsó szóra
Csak a fegyver hangját halljuk,
Testünk porba hullva.

Miután ezer évvel ezelőtt
Ezer évvel a hátam mögött fogtam bele
Tudtam az út rögös az ég ködös
Sírások keltek, fejek vesztek
Egyesek csak néztek, mások cselekedtek,
Engem rappre késztet az élet
Így jártam, ha estem akkor felálltam
Csúsztam másztam térdig a sárban
Bandában magányban, hidd el hogy
Ott a hitem, az élet hitel
A hittel hidd el ingerel
A csend megtöröm, borul a rend egy rímmel.
Szívvel lélekkel ami volt elmúlt
Leteszem a zsebkendőt hagyom kifutni
Nem vázolom az összes teendőt
Hogy veszendőbe ne menjen
Lényeg h szeressem míg csinálod
A követendő példa útját vezessem
Vagy nem, mi legyen?
Békesség vagy vetélkedés
Arcoskodás szerénykedés
Középút ezt elég kevés választja
Gyengepontom neked kínos lesz
Mikor céloz talán közvetít hibát
Egy titkos jel lehet
Mindenkihez nem jut el
Van idő van hely
Elvetem egyszer úgyis kinő
Midőn valamivé leszünk
Bekezdtünk kifejeztünk
Tekintet a távolba
Elérkeztünk a mámorba
Az elméről lehulló fátyolra
Emelem Micheal pulzálom
Jövőm, bánatom, szerepem
Ebben a percben még szeretem
Később már kerestem
Majd végleg elfelejtem
Egy napon elfelejtem...
Ezer év öreg hangja párában jött
Hideg szeretetként ablakból és
Szem rá felélesztettél egy lehelletért
Hozzám hogyha tudnám viszonoznám
De a Nap melege eltüntetne a fényáros utcán.
Miről téged nézünk páran
Égve káros sugárzásban
Szöveteink felsikítanak:
Hey jobb lesz az árnyékban
Csendben a szobában
A külvilágot eltüntetve
Emberek, létezést, célokat elüntetve...

(Ref.)
Ezer év sem elég ahhoz hogy mindent helyrehozzunk
Ezer év múlva is ott leszünk ahonnan elindultunk
Egy hosszú sorban állunk,
Várunk az utolsó szóra
Csak a fegyver hangját halljuk,
Testünk porba hullva.
Ezer év sem elég ahhoz hogy mindent helyrehozzunk
Ezer év múlva is ott leszünk ahonnan elindultunk
Egy hosszú sorban állunk,
Várunk az utolsó szóra
Csak a fegyver hangját halljuk,
Testünk porba hullva.