Hol volt, hol nem volt
mesém így kezdődik el
ami szívemből tör fel.
Távoli vidék mélyén élt egy király,
S legszebb lánya a legkisebbik lány.
Minden percben úgy várta a lány, hogy eljöjjön végre a herceg kit úgy várt.
A könnyű nyári éjből, esőre vált az ég,
hogy elküldje hozzá szőke hercegét.
Minket egymásnak teremtett az ég.
Bennem lángra lobbant mindaz amit rég
éreztem,
s úgy hittem
elveszítem boldogságomat,
de most érzem, hogy megtaláltalak.
Sírva borult térdre a legkisebbik lány
átok sújtja szívemet, nem mehetek hozzá.
Így szól az ifjú herceg:
Ne sírj, én elhozom neked a boldogság örök szérumát,
s nem kell többé félned, nem kell az égtől kérned,
higgy bennem arra kérlek, s bújj közel hozzám.
A könnyű nyári éjből, esőre vált az ég,
hogy elküldje hozzá szőke hercegét.
Minket egymásnak teremtett az ég.
Bennem lángra lobbant mindaz amit rég
éreztem,
s úgy hittem
elveszítem boldogságomat,
de most érzem, hogy megtaláltalak.
Minket egymásnak teremtett az ég.
Bennem lángra lobbant mindaz amit rég
éreztem,
s úgy hittem
elveszítem boldogságomat,
de most érzem, hogy megtaláltalak.
De most érzem, hogy megtaláltalak...