Nem adott Isten szárnyakat
Látom, téged se’ támogat.
Nem vagyunk madarak, sem semmilyen hősök
Nem csináltak ilyennek minket az ősök.
Refr.: Szállni, repülni akarok.
Oda, ahol nem zavarok.
Senkinek sem lennék a terhére
És elrepülhetnék: ki, az űrbe!
Holdra szállnék, ott is laknék
Csapot-papot itthon hagynék.
Az eső bárcsak elmosna pár dolgot
Megoldana rengeteg sok gondot.
Refr.: Szállni, repülni akarok.
Oda, ahol nem zavarok.
Senkinek sem lennék a terhére
És elrepülhetnék: ki, az űrbe!
Elfelejtett szavak. Nem mondjuk ki soha.
Testünk és lelkünk örökre csak szárnyalna.
Eltűnne a rossz és jönne a sok jó
A felhőn ringatóznánk, mint a hajó.
Refr.: Szállni, repülni akarok.
Oda, ahol nem zavarok.
Senkinek sem lennék a terhére
És elrepülhetnék: ki, az űrbe!
Szállni, repülni most egyet- volna jó.
Hiába zuhog az eső vagy hó.
Messziről lenéznék a Földre
Rábukkannék pár ismerősre.
Szállni, repülni most egyet jó lenne.
Az ember csakis előre repülne.
Régi életét háta mögött hagyva.
Ha a jó Isten most szárnyakat adna.