Talán veled
lehettem volna boldog,
bassza meg,
nem lehetek,
nyilván
nem voltam elég bátor,
győztes…
Talán veled
lehettem volna boldog,
bassza meg,
nem lehetek,
nyilván
nem voltam elég bátor
győztes
már nem lehetek.
Amikor elsuhantál,
amikor elfutottál,
amikor átpenderültél egy másik világba,
amikor megcsillantál,
amikor rám hajoltál,
amikor átszédítettél az éjszakából a mennyországba,
unalmas, unalmas, unalmas régi bűn.
Talán veled
lehettem volna páros,
párosan
csak egyetlenegy,
bassza meg,
elhagytam a hajóm
és most elnyelnek sohasem kortyolt tengerek.
Jéghegyek karcolják véresre a bőröm,
filmálmok szakítják rojtosra szemöldököm,
kénköves mennykőt küldök utánad a partra
s ha megcsaltál már, köszönöm.
Talán veled
lehettem volna férfi,
bassza meg,
egy hülye gyerek
voltam neked
aki a számaid se tudja
hogy mászta meg az elefántcsonttoronyból
annyi emeletet?!
Véraláfutások,
összebújások és
szétfutások,
és elcsendesülések
és felbukások.
Szerelmünk beteg gyerek.
Szerelmünk tetszhalott,
de ki az,
aki most
én vagyok?
Talán veled
lehettem volna boldog,
bassza meg,
legközelebb,
nyilván
nem jó helyen, nem jó időben,
máskor majd
más világba
születek.