Tegnap este ragyogott a csillagos ég,
zengett a madárdal.
Boldogabban nem bolyongtam tán soha még,
mint tegnap magával.
Ránk mosolygott az öreg holdvilág,
csókra biztatott az a sok virág.
Elrepülhet énmiattam már ez a nyár,
nem felejtem el magát.
Szerelmes lettem tegnap este, mit egy kisdiák,
végigdaloltam, s átkóboroltam a csöndes éjszakát.
Először voltam boldog ember tegnap este én,
először ébredt szegény szívemben biztató remény.
Ma is úgy érzem, hogy csak ébren álmodom,
mert én magát már feledni többé nem tudom.
Szerelmes lettem tegnap este, mit egy kisdiák, (s most)
végigdalolnék, átkóborolnék minden éjszakát.
Köszönöm, hogy maga miatt fáj a szívem,
s éjszaka nem alszom.
Most, hogy végre tudom, mi a nagy szerelem,
már nem is haragszom.
Míg maga odahaza szendereg,
én talán maga miatt szenvedek.
Mégis köszönöm a legszebb álmaimat,
s ezt feledni nem lehet.
Szerelmes lettem tegnap este… (Refr.)