Tavaszi szél vizet áraszt,
Virágom, virágom.
Minden madár társat választ,
Virágom, virágom.

Messzi földről érkeztünk ezer éve már,
Ez a föld, ez az ég lett az én hazám.
Csábíthat ezer más, ezer hely a földön,
Bárhonnan visszahív, visszahúz egy ösztön.

Én bízom benne, hogy rajtad is múlik a holnap,
Része vagy Te is Magyarországnak.

Ez a szív, ez a kéz, ez a tűz, ami hajt, őrzi szép hazám,
Az a múlt, az a gond vagy a jó, ami volt, rég nem számít már.


Ez a föld, ez az ég, ez az otthonom,
Vágyaim, álmaim, benne megtalálom.
Tomboljon szélvihar, már nem érhet semmi baj.
Tudom, hogy itt a part, hol őseim lelke tart.

Én bízom benne, hogy rajtad is múlik a holnap,
Része vagy Te is Magyarországnak.

Ez a szív, ez a kéz, ez a tűz, ami hajt, őrzi szép hazám,
Az a múlt, az a gond vagy a jó, ami volt, rég nem számít már
Csak fogd a kezem, most egy életen át,
Hosszú út vár rám.
Míg él a hitem, érted ver a szívem
Szép Hungáriám.

--kórus--

Ez a szív, ez a kéz, ez a tűz, ami hajt, őrzi szép hazám,
Az a múlt, az a gond vagy a jó, ami volt, rég nem számít már
Csak fogd a kezem, most egy életen át,
Hosszú út vár rám.
Míg él a hitem, érted ver a szívem
Szép Hungáriám.

Ez a szív, ez a kéz, ez a tűz, ami hajt, őrzi szép hazám,
Az a múlt, az a gond vagy a jó, ami volt, rég nem számít már
Csak fogd a kezem, most egy életen át,
Hosszú út vár rám.
Míg él a hitem, érted ver a szívem
Szép Hungáriám.