Amikor a fényes napsugár bontja hímes szárnyát,
s a tavaszt a fecskék messze lent szívszorongva várják,
ragyog a mindenség, te vagy a kincsem rég,
ilyenkor eloszlik annyi baj, s hozzád szól egy dal:
Szép virág, gyöngyvirág, miénk az egész világ!
Szép virág, gyöngyvirág, ha édes szerelmet ád,
nem marad a szívemben fájdalom,
amíg te vagy az én virágom.
Szép virág, gyöngyvirág, miénk az egész világ!
De kár, hogy a május elröpül, múlik minden szépség,
elég az idő, hogy szíveink egymást jól megértsék,
a szívem mindig fél, ha jön a hűvös tél,
s e dal szól ezernyi zongorán: Drágám, gondolj rám!
Szép virág, gyöngyvirág… (Refr.)