Bárhogy gyúrom, csűröm-csavarom,
pénz, az nincsen, ez most a bajom,
ó, jaj, mindig megvan a baj!
Évről évre rémes az eset,
vérem forr, és mégsem keresek
száz Font kéne nekem és pont.
Nem segít rajtunk, csak egy kis jóvátétel,
mielőtt a pénzt máshová hordják széjjel.
Jóvátétel, kérem, mi haszon,
míg nincs pénzem, nincsen vigaszom,
fáj, fáj, míg csak e dalom jár.
Pénztárcámnak üres a belseje,
sose lesz elseje már!
Dohány nélkül komisz az életem,
ez, ami énnekem fáj.
Azért egy bárban lesz még galiba,
mert hát a kedvem nincs a Zaciba’.
Pénztárcámnak üres a belseje,
sose lesz elseje már!
Jó, hogy ingyen szívunk levegőt,
másképp van most, mint volt azelőtt
sajnos, légy most elég okos!
Legjobb, hogyha vígan kacagunk,
mit kürtöljük másnak a bajunk?
Rég rossz nékünk, amíg nincs „hossz”.
Tizenkét zsebem van, de mind széllelbélelt,
az a hülye szabó engem grófnak képzelt.
Nincs baj semmi, csak még türelem,
jobb napokra várunk elegen,
eljön lassan az az idő.
Pénztárcámnak üres a belseje… (Refr.)