ha úgy érzed, hogy unatkozol, és nincsen semmi dolgod
üresek már a perceid, életed nem boldog
elindulsz a kihalt utcán, vársz valakit tán
céltalanul kóborolsz, rád senki se vár
arcod eltakarod, mert könnyes lett szemed
rádtör egy fájó emlék, s egy régi seb felreped
ne tagadd meg hát mások elött önmagad
lelked nyugalma visszatér, s mindig megmarad!
gyere,jöjj közelebb, érintsd meg a kezem,
gyere jöjj most olyan közel, ahol az érzés átölel
gyere jöjj közelebb, hogy érezzem a kezed
gyere jöjj most olyan közel, ahol a dalom átölel!
gyere jöjj közelebb, érintsd meg a szivem,
gyere jöjj most olya közel, ahol a karom átölel!