Kérlek ne sírj mama, hogy ha nem jövök haza
Kérlek ne sírj mama, kérlek ne sírj mama, hogy ha nem jövök haza
Kérlek ne sírj mama, kérlek ne sírj mama, hogy ha nem jövök haza
Kérlek ne sírj mama, kérlek ne sírj mama, hogy ha nem jövök haza



Isten látja lelkem ez a fegyverek földje
ahol minden mondat görbe
körbe vesznek a falak csőre töltve szavak
a torkomon a gyűlölet kúszik ki
a szobákból a polcokon
a tégla száll a kordonon át
repül, legbelül mindenki tudja
hogy mindenki csak műanyagba bújva ez van hállelúja
mész a sittre, bent meg kell a gyurma
azt úgy kerülsz az utcára hogy út vezet a sittre újra
kint az erkélyen még megkérem a Jó Istent
hogy vezesse a kezemet mert hiszek még a fair playben
Szeged szeretet nem itt születtem gyerekek
de respekt a városom, respekt a tereket
mert én hozzászoktam mint Riddick a sötéthez
inkább ehhez szokjak mint a söréthez
itt egy sörért tesznek el a tolvajok
kérlek ne sírj mama, mert én jól vagyok



Kérlek ne sírj mama, kérlek ne sírj mama, hogy ha nem jövök haza



Isten látja lelkem most a tél van a porondon a
fülesemben megfagyott a beat a fasza zongora
bazdmeg nem érdekel nem hiszem mért mondod a
villamos még átszeli a várost mint egy gondola
már nem gondolat hogy úgy száll meg az ördög
minden éjjel iszom azt a felejtésre költök
hallod élvezzétek kölkök míg a szemetekbe nem kerül
az élet sója mert megmar kellemetlenül
adj a durvába, hogy ha lenne szárnyam srácok
higgyétek én elhúznék innen kúrvára
egy két hétre ahol nem veri a férje, a kölyke
na de mért ne, a boltost szarrá szurkálja
aztán reggelig hogy hányat láttam közelről
mert magad alatt vágod el a fát de hozzám közel dől
én meg kitörnék a közegből mert megharap
kit tegnap még én etettem de beszoptam hát ez maradt
drága barátaim akiket a táj altat
én locsolom a likőrt ez majd enyhíti a fájdalmat
könnybe lábadt szemünk nem mutat már szánalmat
szívjuk, begyújtjuk hejj, bárki szárnyalhat
ballagok a ligetben a hidegben az egész olyan kietlen
én nem tudom már régóta hogy ki lettem
sok a hitetlen de párat őrzök magamban
mert rettegek a naptól hogy azt mondjam magam maradtam



(Elmegyek, nyitva az ajtó, gyermekkorom végéhez ért)

Kérlek ne sírj mama, kérlek ne sírj mama, hogy ha nem jövök haza
Kérlek ne sírj mama, kérlek ne sírj mama, hogy ha nem jövök haza



Egy életem én halálom hagyom azt hogy nyomjon
agyon ahogy nyakamon a múltam fagyott foglyom hejj
azért mondom mert tudom azt hogy kúrvára
fázik néhány ember kit a reppem bújtat bundába
nézz az utcára elbaszott egy színdarab
fiukról meg lányokról kik mások ott a smink alatt
tudom, egyszer eljön az a pillanat
hogy rájössz arra hogy te állsz, előtted meg mind halad
mondd meg mid maradt a hitel meg a remények
a gondolat hogy kemény vagy de mindig jön egy keményebb
lelki szegények a magyar mennyek országa
ti meglopnátok azt is aki régóta a koszt rágja
menjek osztrákba? meg se rémülök
mert nap mint nap ha fojtogat a gond én csak kékülök
ez már magas, lenézek azt szédülök
az asztal túloldalán régóta nem én ülök



Kérlek ne sírj mama, kérlek ne sírj mama, hogy ha nem jövök haza
Kérlek ne sírj mama, kérlek ne sírj mama, hogy ha nem jövök haza
Kérlek ne sírj mama, kérlek ne sírj mama, hogy ha nem jövök haza
Kérlek ne sírj mama, kérlek ne sírj mama, hogy ha nem jövök haza

Kérlek ne sírj mama, kérlek ne sírj mama, hogy ha nem jövök haza
Kérlek ne sírj mama, kérlek ne sírj mama, hogy ha nem jövök haza