Angel of Hell SevenSevenSeven
Első lakhelyem: Heaven, Heaven, Heaven
Lekerültem a Földre, itt éltem halálomig.
Utána zuhantam tovább a Földi pokolig.
Innen ered nevem: a Pokol angyala
7-es a nevemben az angyalt mutatja.
Sokat megéltem, de biztos nem eleget.
Csak egyre kérlek, ne felejtsd el a nevemet
Sok marhaságot össze tudok hordani,
De ebben csak egy dolgot fogok bolygatni.
Bemutatom világom amiben élek.
Elárulom titkom, hogy mitől miért félek.
Egy dolgot kérek, hallgasd meg a számot.
Utána döntsd el, szereted-e vagy bánod.
Hogy meghallgattad, nem lesz tőle semmi bajod
Csak akkor, hogyha megengeded és hagyod.

Töröm magam azon, hogy mit írjak a szövegbe,
Megpróbálom pakolni a rímeket az ütemre.
De nem könnyű, hisz annyi mindent elmondanák,
Bánatom, bajom a világgal meg osztanám.
De nem fogok én a bajokról beszélni,
Hisz van belőlük elég, kezdve szenvedéstől a kínig.
Mondhatnám azt is, hogy bűzlik ez az élet.
És hogy én ebből többet nem kérek.

Refrén:
Angyal vagyok, de a pokolban élek.
Olyan vagyok, mint egy elveszett lélek.
Földi életemből hiányoznak a fények.
Az autók hangzása, no meg a képek
-
Meg kell látni ebben is a szépet.
A zöld füvet, na meg az eget, kéket.
A pokolban nincs is igazi élet.
Lehet, hogy ez egy rossz elmélet.

Búskomor a szöveg, amit leírtam
De én így gondolom, emiatt sokat sírtam.
Fájdalmas az életem, az utóbbi időkben.
De már jó, mert már mindent kibőgtem.
Megígértem azt , hogy nem beszélek én a bajokról.
Azt, hogy elmondok sok mindent a jóról.
Igyekszem a szöveget így folytatni
De ha az életem ilyen, miért kell erőltetni?
Kiadom magamból a dühöt, mi bennem lakozik.
A gonoszt, az ördögöt, mi belőlem táplálkozik.
Kiadom magamból, a rosszat, teret nyújtok a szépnek
Ellent mondok minden rossznak, na meg a végnek.
Szabadidőm rászánom a szövegelésnek.
Átadom életem a zenélésnek.
Tetszik a világ ezen fele, melyben rímekben
Beszélek én az embereknek.