Arzén és mennyország, pokol és drákagő
A világ összeomlik míg az ember vágya nő
A félelem félénkén világít az elmémben
Az életem élénken írányít, de elvérzem
A gyermekkorom, mint egy szürreális emlék
Amit meglékel a lélek, még itt vagyok de már mennék
A színek nyugtatják a szavamat
De színtelen a szoba ahol élek, benne nem látom csak magamat
A hangok túl messziről érkeznek, a tv-ben
Úgy láttam mindenki boldog, de mifelénk csak éheznek
Egyszer láttam egy képen elégedett embert
Ő is attól volt elégedett, mert elégetett kendert
Láttad a tengert? Kék tesóm is védtelen
Akár a végtelen élet, úgy éld meg hogy ez szép legyen
A szemem köré olvad mindaz amit gyűlölök
A háborúk meg a nagyképű kurvák, kiket üldözök
Akár a tűz jövök, de utánnam az özönvíz
Ma elfordítja fejét kettő, holnap meg már köszön tíz (peace)
Én csak a szívárványért születtem
De drótkerítés alattam és atom felhők felettem
Ma Isten kezében a nukleáris nintendo
Holnap kezemben májkal állok, ful reális a rímtempó
Sarat szór szemembe a közöny meg a média
Védi a gyengét de a magyar kemény mint a vídia (yeah)
Tejjel-mézzel folyó kánaan
Ilyennek születtünk testvér, örülünk a másik ember bánatán
Inkább lennék kókusz egy pálmafán
Felnevelném népemet a véremen, mint Ábrahám
Ma csillag születik szavazzon minden megasztár
Ha megy a szekér tele a tár
Ember ez itt megaszar
Megszorul a hurok, minden üres ahova nyulok
Körülöttem csupa nyulak, az életem egy burok
Mert sokat tudok, előbb ütök aztán rúgok
Hogyha megtehetem szeretek, ha nem akkor csak dugok
Amíg tudok, aztán elpattan a rugó
Olyan nyomoroltnak lenni, ahogy írta Viktor Hugo
A szívem szilánkos akár egy üvegszelence
Hát Isten hozott óracsörgés, Isten veled Velence
Szauna, medence vagy a nagymama kvedence
Válogat az élet aztán mindenkinek kemence
Addig is hallgas, legyek faladon a pószter
Ez egy tökéletes világ és én vagyok Kevin Costner.


Tökéletes világba ahova vezetnek szavaink
Figyelj...


Kilépek a terep, a lebegést elhagyom
A külvilág meg megkínoz az ember baszta kínpadon
Én mégis folytatom, ez fatális eredet
Ennek olyan nagy a mértéke, hogy vakítja szemedet
A helyzet határa eléd tárja vonalát
Betekintés egy világba átélni annak ostromát
Az élet hátbavág, a tekintély már tudatba
A tudás itten törékeny, így merülünk az iszapba
Mindent most kihagyva, a versem már véreres
Mi a vénámba áramlik, ha bekóstolod szét ne ess
Mégis félbevesz, szavamra újra születik
Hisz bennem van egy mennyország, ki nem érti az kiesik
Ezek csak rímek, mi mértanian kibaszottul baszott jó, haver
De téged mégis elhagyott, a fordulat meg irányt vált
Mert ez az élet méze, hogy a tudatom itt nyomott hagy a lelkembe égve
A csontomba meg vésve, hogy kilépek a húsomból
Így ütköznek az érveim, mint egy frontális karambol
Elég a szavakból, ha oltás kell megkapod
Ez baszogató kibaszott, ha baszogatsz hát na elbaszod
Éhező elmémbe bezárom itt világom
Átépítem tövestül, na haver ilyet ki látott?
A ködből kirántott és szikra a szemekbe
De ha gyenge vagy az életbe az lenyel itten keresztbe
Kellemes csalódos, amszterdami csillagok
Neonfényben úszó lányok, szívemben bent ragyog
Szívükben bent vagyok, mint pénzeső és palota
Kokainos mennyország és krisztusi vacsora, ja
Kereszt a nyakakba, egy eltévedt ifjúság
A lélekcentrumában 21. korosztály
A karosszékbe kötözve, hol égetnek elveket
Az elvetélt élet, ahol a rendszerük már elveszett
Eleven húsomból tépek még egy szeletet
Hogy jól lakjon itt tízezer, a többi úgyis elesett
Az ember meg csak nevetett, kitudja hogy mit lát
És tudja, hogy mit jelent itt egy tökéletes világ.