Szól a nótaszó, hallod kis Kató, gyere velem táncot járni, jaj, de nagyon jó.
Repül a madár, ágról-ágra száll, azt csicsergi, hogy csak te vagy énhozzám való.
Nincs szebb, mint a magyar csárdás, akárki mit mond, összeköti a szíveket, széjjel sose bont.
Szól a nótaszó, ugye kis Kató, a szívünk is itt a táncban összeolvadó.
Szól a hegedű, Kati szíve hű, piros arca mosolyában ott él a derű.
Lába jár, pereg, kis szája cseveg, érzi azt, hogy az élete nem lesz keserű.
Nincs szebb, mint a magyar csárdás, akárki mit mond,
ősszeköti a szíveket, széjjel sose bont.
Ugye kis Kató, ez az igaz szó: szerelmünk az életünkben szét nem bontható!