Mikor még a jó Apámék kis falunkban nótaszóval jártak;
Hej, Istenem, a sok boldog, békés esték szép emlékké váltak.
Énekeltek, dalolgattak, ha szívüket öröm, s bánat érte,
Már csak néhány ráncos ember emlékezhet régi szép estékre.
Visszavisznek az emlékek, álmaimban kis falunkat járom,
Édesapám fehér haját, piros arcát magam előtt látom.
Elrepültek a szép évek, az emlékek megmaradnak szépen;
Már csak pár szál virág nyílik, moha zöldel egy-egy síremléken.