Ahogy az elfeledett emlékek
egymás után újra előtörnek
ahogy végignézek a régi képeken
rájövök ilyen nem lesz már sohasem
Elhervadnak a réten
sorban a szép virágok
elmúlnak a végtelennek hitt barátságok
az egykor lángoló szerelmek
megszűnnek létezni
szép lassan elfelejtünk érezni!
Mint egykori birodalmak
utódot sem hagyva maguknak
mint hősök a történelemben
eltűnünk mi is csendben
A vég itt van a mában, a holnapban
mégis mindig olyan szokatlan
soha nem tudhatjuk előre
miért kell hát folyton félnünk tőle?