Elment hát a cigányprímás a nagy hosszú útra.
Ő most már a magas égben angyaloknak húzza.
Olyan szépen játszik nékik, hogy a könnycsepp szemükből kicsordul,
Maguk közé leültetik, S a főangyal kérőn hozzá fordul.
Játsz el minden magyarnótát, amit úgy szerettél,
Amivel az embereknek örömöt szereztél.
Örömöt és vigasságot, bánatukban gyógyírt a szívükre,
Amitől az emléked is áldott lesz a Földön mindörökre.