Csak építettem
0690
Ez egy egyszerű mondat,
Hisz egy egyszerű ember,
Csak egyszerűket mondhat.
Arról hogy mi az az érzés -Ami feszít,
Ami földbe zúz,
Vagy a mennyekbe repít.
Benned van a kérdés,
Bennem meg a válasz.
Legnehezebb utadon,
Én legyek a támasz.
És ha úgy érzed már,
Nem akarsz tanulni tőlem.
Leléphetsz mással is felőlem.
Én itt leszek neked mindig.
Jöhetsz hozzám bátran.
Hogy mit várok el tőled?
Semmit, de nem is vártam, meert...
Semmi mást csak építettem,
Valami nagyon szépet bennem.
Semmi mást csak építettem,
Gyönyörű szépet a kis szívedbe, nekem.
Most gyere vissza bébi,
Még nincs vége a dalnak.
Ha mindent akarsz mástól,
Tőled is annyit akarnak.
De te csak kövess engem,
És megmutatom neked.
Hogyan adjál úgy hogy közben,
Mások is vegyenek.
De ha ez se kell én azt is megértem,
Tudom milyen hiszen már én is megéltem,
Keresni a semmit, várni a célra.
De benned van az ég, és a kezedben a létra.
Elmondom még egyszer,
Mi is az én titkom,
Ha kérdezed mit adtam neked,
Nincs is mit leírnom.
Semmi mást csak építettem...