Valamikor én is tudtam örülni a napsugaras nyárnak,
Valamikor én is hittem egy barna lány édes, szép szavának.
Hej, amikor énnekem is virágdíszben pompázott a róna,
Akkor még az én szívem is megremegett, megdobbant egy szóra.
Istenem, de boldog voltam valamikor nem is olyan régen.
Ott fürödtem a boldogság aranytiszta, kéklő tengerében.
De mióta hűtlen lett és elszállt, mint egy tovatűnő álom,
Nincsen olyan boldogtalan senki, mint én, ezen a világon.