Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Nem süt rám a fény
Tesók
Verse 1.:
Olyan szép, ott fenn az ég,
Mikor a holdsugár az éjben járva szikrát szór a nagyvilágba szét.
Olyan szép, rég volt az ég,
Mert eltakarta ezer felhő útját állta sötétségben élt,
E féltekén.
Így éltem Én,
Csillogó két szemében láttam meg a varázslatos igaz szenvedélyt.
De olyan rég, nem láttam Én,
Mert közénk álltak s elvették a boldogságot, igaz hű reményt.
Refr.:
Azóta nem süt rám a fény,
Az út min jártam véget ért.
A remény végleg tovaszállt,
De sok szép emlék visszajárt.
Azóta nem süt rám a fény,
Az út min jártam véget ért.
Életem véget ér talán,
Ha nem lesz enyém az a lány.
Verse 1.:
Olyan szép, ott fenn az ég,
Mikor a holdsugár az éjben járva szikrát szór a nagyvilágba szét.
Olyan szép, rég volt az ég,
Mert eltakarta ezer felhő útját állta sötétségben élt, e féltekén.
Így éltem Én,
Csillogó két szemében láttam meg a varázslatos igaz szenvedélyt.
De olyan rég, nem láttam Én,
Mert közénk álltak s elvették a boldogságot, igaz hű reményt.
Refr.:
Azóta nem süt rám a fény,
Az út min jártam véget ért.
A remény végleg tovaszállt,
De sok szép emlék visszajárt.
Azóta nem süt rám a fény,
Az út min jártam véget ért.
Életem véget ér talán,
Ha nem lesz enyém az a lány.
szóló...
Refr. (2x):
Azóta nem süt rám a fény,
Az út min jártam véget ért.
A remény végleg tovaszállt,
De sok szép emlék visszajárt.
Azóta nem süt rám a fény,
Az út min jártam véget ért.
Életem véget ér talán,
Ha nem lesz enyém az a lány.
Olyan szép, ott fenn az ég,
Mikor a holdsugár az éjben járva szikrát szór a nagyvilágba szét.
Olyan szép, rég volt az ég,
Mert eltakarta ezer felhő útját állta sötétségben élt,
E féltekén.
Így éltem Én,
Csillogó két szemében láttam meg a varázslatos igaz szenvedélyt.
De olyan rég, nem láttam Én,
Mert közénk álltak s elvették a boldogságot, igaz hű reményt.
Refr.:
Azóta nem süt rám a fény,
Az út min jártam véget ért.
A remény végleg tovaszállt,
De sok szép emlék visszajárt.
Azóta nem süt rám a fény,
Az út min jártam véget ért.
Életem véget ér talán,
Ha nem lesz enyém az a lány.
Verse 1.:
Olyan szép, ott fenn az ég,
Mikor a holdsugár az éjben járva szikrát szór a nagyvilágba szét.
Olyan szép, rég volt az ég,
Mert eltakarta ezer felhő útját állta sötétségben élt, e féltekén.
Így éltem Én,
Csillogó két szemében láttam meg a varázslatos igaz szenvedélyt.
De olyan rég, nem láttam Én,
Mert közénk álltak s elvették a boldogságot, igaz hű reményt.
Refr.:
Azóta nem süt rám a fény,
Az út min jártam véget ért.
A remény végleg tovaszállt,
De sok szép emlék visszajárt.
Azóta nem süt rám a fény,
Az út min jártam véget ért.
Életem véget ér talán,
Ha nem lesz enyém az a lány.
szóló...
Refr. (2x):
Azóta nem süt rám a fény,
Az út min jártam véget ért.
A remény végleg tovaszállt,
De sok szép emlék visszajárt.
Azóta nem süt rám a fény,
Az út min jártam véget ért.
Életem véget ér talán,
Ha nem lesz enyém az a lány.
előadó:
Tesók
album címe: Megmutatom nektek
megjelenés: keressük!
hossz: 4:42
kiadó: Szerzői kiadás!
zeneszerző: Oláh Attila
szövegíró: Oláh Attila
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 6195
album címe: Megmutatom nektek
megjelenés: keressük!
hossz: 4:42
kiadó: Szerzői kiadás!
zeneszerző: Oláh Attila
szövegíró: Oláh Attila
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 6195
kapcsolódó videók
keressük!
