Rámosolygott az öreg Hold a Göncölszekérre.
Elbűvölte sápadt arcát a hét csillag fénye.
Odaadtam szívem én is egy szép barna lánynak,
Azóta már házam körül vidám fecskék szállnak.
Sápadt arcú, vén Holdvilág, de sajnállak téged,
Mert akinek nyomában jársz, soha el nem éred.
Látod én már elértem azt, aki után jártam,
Hű szívére, a csókjára nem hiába vártam.