...hát..héé,héé, halkítsd le egy kicsit...jó, jó.
Szorít a cipő!
Szorít kegyetlenül a cipő!
Mit csináljak? Hisz szok..
Háháháhá!...hát...ezt a röhögést nem tudom...
Szorít a cipő!
Majd levágom a lábam!
Én Istenem, mit csináljak?
Szaladjak-e vagy megálljak?
Hisz a cipő igencsak szorít!
Hisz nincs is rajtam...a cipő!
Ez a burkoló a másolata a létnek, mely feledhetlenül ránk borul és szorítja lelkünk...a cipő!
Szorít a cipő!
Pedig csak sétára indultam e veszett spanyolcsizmában! Szakadó szívvel betonba léptem, élő friss betonba! És magamra zárult e nulla, a semmiség lenyomatába zárva: szorít a cipő!
Sssszzzzzccc...cipő!
Levágom a lábam!
Levágom a lábam!
Szorít a cipő!
Szorít a cipő!
Emberek!!
Sssszzzzzorít a cipő!
Levágom a lábam!
De hisz nincs is rajtam e végzetek cipője...én Istenem...Ááááááá..jajjj..ciciccicpőőő!
Gőzölögj, cipőm!
Gőzölögj!
Párologjál édes cipőm!
Hisz annyiszor iszunk még belőled könnyeket, gőzöm könnyeit, e végtelen idők, idők könnyeit, gőzét símítását a valóság fonákjába...szorít a cipő!
Gőzölögj, cipő, gőzölögj, ne szoríts!
Múljon az idő!
Cipő!