Buta mosoly vicsorog
A füsttől a gyomrod kavarog
A kíntól szemedbe könny csorog
Egy fintor s az új kört lenyomod
Zárat feszegető kín
Önként mérgezett a szív
Mikor a lelked is remeg
De Te a mélybe integetsz!
Csábító sötét démonok
Benned az ősi vágy mozog
Itt nincs már jóbaráti kéz
És már a démoné az ész
Tudatlan bilincsbe vert rab!
Olyat kapsz amit nem akarsz!
Ágyékod véres kéjtől ég!
S a tűzben mindened elég!
S a tűzben mindened elég!
S a tűzben mindened elég!
S a tűzben mindened elég!
S a tűzben mindened elég!
Arcokon meggyötört árkokon hálót szőtt idő
Látok letörölt könnyeket magva nőtt kidőlt
Célokból füstté vált kiszáradt ugarban őszülő
Napokból omladón fonnyadó elhagyott erő
Hol vagy Te szerelmes nap?
Inkább zúzz pusztíts ne magányban hagyj!
Inkább perzselj égess mert mardos a fagy!
Legyek egyszer még ékes vad, újra szabad!
Hol vagy Te szerelmes nap?
Inkább zúzz pusztíts ne magányban hagyj!
Inkább perzselj égess mert mardos a fagy!
Legyek egyszer még ékes vad, újra szabad!