Minden nap egy perc egy újabb látomás.
Mire azt hittem, örök, de csupán egy állomás..
.. Az életemből. Fejezet a könyvből..
Amit érzek, érzed. Megismersz egy könnyből.
Nem egy szimpla szerep ami legördült az arcomon.
Nem egy filmet csinálnék az elveszett harcomról.
Inkább irok. Legyen másé már az érdem.
Nem a csillogásért küzdök. Nem kell nekem érem.
Elérem ha kell. Nem állít meg semmi sem.
Ezt mesélték a vének, ha küzdesz. Én elhiszem.
Hiszek még a szavakban, hogy megváltják a világot.
Van még sansz az életre, még ha el is hibázod.
Kell mindig az új. Ami színt visz mindenapba.
Legyél mindig őszinte mert nem számít ki hallja.
Aki szeret az elfogad. Aki nem vessen magára.
Elüldöz majd mindenkit. Nem lesz már csak magánya.

(2x) Refrén:
Elindultam.. Már az utca végén járok.
Úgy mint a mesékben, szerencsét próbálok.
Vándor utam célt ér, és enyém lesz a királyság.
Ez lett az én mesém. Nem a három kívánság.

Halmozom a múltamat örömökkel, bánattal,
És tudom, hogy én sem, mert senki sem ártatlan.
Mindig más kell. Mert a tökéletes nem jó.
Nekem elég most a kevés, addig felvidít a Hey-ho!
Várok egy vonatra, csak nem tudom, hogy hova visz,
De nem is ez a lényeg, csak Vele legyek holtomig.
Kell még. Kell az a lány!
Akiért a szívem mindig haza talál.
Közhelyesnek tűnik, néhol pedig átlátszó.
Az én mesémben nem fél már senki sem gátlástól.
Kicsit más. Ez a valóságtól távoli.
De miért is ne lehetne, ha minden ember álmodik?!
Valaki szépet, valaki meg még szebbet.
De ott is van egy harcos, aki a szörnyeivel néz szembe.
Talán én. Talán te, avagy bárki.
Itt küzdeni kell, és semmiképp se szállj ki!

(2x) Refrén:
Elindultam.. Már az utca végén járok.
Úgy mint a mesékben, szerencsét próbálok.
Vándor utam célt ér, és enyém lesz a királyság.
Ez lett az én mesém. Nem a három kívánság.